Ha rákeresel a „fotószéf” (photo vault) kifejezésre bármelyik alkalmazásboltban, több száz találatot kapsz. Szinte mindegyik ugyanazt csinálja: áthelyezi a fotóidat egy, csak az alkalmazás által használt mappába, elé tesz egy PIN-kódos képernyőt, és széfnek nevezi magát.

Csakhogy a széf nem ezt jelenti. Ez csak egy bezárt ajtó egy nyitott szoba előtt.

Mit csinál valójában a legtöbb „fotószéf” alkalmazás

A tipikus folyamat így néz ki: kiválasztod a fotókat az alkalmazásban, az átmásolja őket egy olyan mappába, amelyet csak az alkalmazás mutat meg neked, és eltávolítja őket a szokásos filmtekercsedből. Megnyitod az alkalmazást, beírod a PIN-kódot, és a fotóid újra megjelennek.

Ebből a folyamatból semmi sem nyúl magához a fotófájlhoz. A kép továbbra is egy normál, olvasható JPEG-fájl az eszközöd tárhelyén — csupán egy olyan mappában, amelyet az alkalmazás felülete nem jelenít meg. A PIN-kód az alkalmazást zárja le, nem a fájlt.

Ugyanennek a trükknek az operációsrendszer-szintű változatáról írtunk a Miért nem valóban rejtett a „rejtett” mappa című cikkünkben: a „Rejtett elemek” bejelölése Windowson, a Command+Shift+Pont lenyomása Macen, vagy a telefon csatlakoztatása egy számítógéphez és a tárhely tallózása egy fájlkezelővel gyakran pontosan ezeket az alkalmazásmappákat hozza felszínre. Aki megtalálja, meg is nyitja. Kulcsra nincs szükség, mert kulcs soha nem is volt.

Elrejtés vs. titkosítás, egyetlen mondatban

A fotó elrejtése áthelyezi a fájlt. A fotó titkosítása átírja.

Ha áthelyezed, bárki megnyithatja, aki rátalál — a fájl változatlan, csak máshol van. Ha viszont titkosított adattá írod át, a megtalálásával semmire sem mennek: a lemezen lévő bájtok puszta zajt jelentenek a kizárólag általad birtokolt kulcs nélkül.

Ez a különbség jelenti a teljes választóvonalat a búvóhelyként működő „széf” és a valódi széf között.

Miért számít ez különösen a fotóknál

A telefonon található legérzékenyebb fájlok rendszerint a fotók, és egyben ezeket a legkönnyebb véletlenül felfedni. Egy közösen használt családi iPad, egy játékra a gyerek kezébe adott telefon, egy elveszett vagy ellopott készülék, egy felhőalapú biztonsági mentés, amely többet szinkronizál, mint gondoltad — a fotóid több helyen kötnek ki, mint amennyivel előre számolnál.

Egy pusztán elrejtésre épülő „széfalkalmazás” egyetlen forgatókönyvtől véd meg: attól, aki futólag végiglapozza a filmtekercsedet, és nem tudja, hogy létezik egy második mappa. Abban a pillanatban azonban, amikor valaki ténylegesen keresni kezd — egy testvér, aki már ismeri ugyanezt a trükköt, egy partner, aki rábukkan a mappára, vagy bárki, akinek alapszintű hozzáférése van a fájlrendszerhez —, semmit sem ér.

Egy fotó elzárása megoldja, mi történik vele ezután. Azt viszont nem érinti, ami már kikerült — minden olyan fotó, amely bekapcsolt helymeghatározás mellett készült, magában a fájlban hordozza a GPS-koordinátákat, a készülék típusát és az időbélyeget, a képen láthatatlanul, de minden elküldött másolathoz hozzáfűzve. Ingyenes EXIF-eltávolítónk megmutatja, pontosan milyen adatokat hordoz egy adott fotó, és közvetlenül a böngésződben eltávolítja azokat, mielőtt megosztanád a következőt.

Hogyan állapíthatod meg, milyen alkalmazásod van

Néhány őszinte kérdés gyorsan felszínre hozza a különbséget:

  • Elmagyarázza az alkalmazás, mi titkosítja a fájljaidat? Egy valódi széf megnevezi az algoritmust (az AES-256 a szabvány), és leírja, honnan származik a kulcs. Egy elrejtő alkalmazás általában csak egy „biztonságos” PIN-képernyőről beszél.
  • Hol él a titkosítási kulcs? A saját PIN-kódodból vagy mintádból kell származnia, közvetlenül az eszközödön. Ha az alkalmazásnak erre nincs válasza, vagy a válaszban szerepelnek „a szervereink”, a védelem egy cégbe vetett bizalmon múlik, nem a matematikán.
  • Szükség van fiókra? Számos elrejtő alkalmazás kifejezetten azért kér regisztrációt, hogy a „rejtett” (de nem titkosított) fotóidat a saját szervereire szinkronizálja. A fiók egy rólad készült másolat valaki másnak a számítógépén — érdemes feltenni a kérdést, miért van rá egyáltalán szükség.
  • Mi történik, ha csatlakoztatod az eszközt egy számítógéphez? Ha a fotók csak át lettek helyezve, egy fájlkezelő gyakran továbbra is simán beolvassa őket. Ha valóban titkosítva vannak, a lemezen lévő fájlok olvashatatlanok maradnak, bármilyen képernyőn keresztül nézed is őket.

Hogyan kezeli ezt a Vaultine

A Vaultine úgy épült, hogy őszinte választ adjon ezekre a kérdésekre:

  • Valódi titkosítás, nem áthelyezés. Minden fájl az eszközödön, AES-256-GCM algoritmussal kerül titkosításra, mielőtt egyáltalán eltárolódna — a széf olvashatatlan, nem csak szem elől van.
  • A te kulcsod, a saját feloldásodból. A titkosítási kulcsot egy PIN-kód vagy minta származtatja. Az eszközödön jön létre, és soha nem hagyja el azt.
  • Nincs szükség fiókra. Eleve nincs szerveroldali másolat a fájljaidról, amelyet védeni kellene, mert egyáltalán nem készül szerveroldali másolat.
  • Decoy Vault és Duress Vault, ha szükséged van rájuk. Az alapvető zároláson túl a Vaultine külön Decoy Vaultot (amely egy ártalmatlan második széfet nyit meg) és Duress Vaultot (amely törli a valódit) is kínál azokra a helyzetekre, amikor az alkalmazás feloldására kényszerítenek.
  • Mindenhol, ahol fotózol. Ugyanaz a titkosított széf működik iPhone-on, Macen, Androidon és Windowson.

A „széf” szónak nem szabadna a „máshová áthelyezve” marketinges szinonimájának lennie. Mielőtt rábíznád a legszemélyesebb fotóidat egy alkalmazásra, tedd fel neki azt az egyetlen kérdést, ami igazán számít: mi történik ezzel a fájllal, ha valaki megtalálja a mappát?

Vedd valóban a kezedbe az adataid védelmét a Vaultine-nal.