A kriptotulajdonosok általában pontosan egyetlen dokumentumot kezelnek érzékenyként: a seed kifejezést. Teljes joggal — ez a mesterkulcs, és bármilyen alkalmazásba begépelni hibás lépés, magától az alkalmazástól függetlenül. Ritkán ez azonban az egyetlen digitális nyom. Általában van mellette egy szoftvertárcából származó keystore-export, egy mappa a tőzsdei kétfaktoros biztonsági kódokkal, egy jegyzet arról, melyik hardvertárca melyik érmét tárolja, esetleg egy adózási célból exportált tranzakciótörténet. Mindez ott hever valahol, ez a „valahol” pedig gyakran a telefon Fájlok alkalmazása, egy Jegyzetek-bejegyzés vagy egy olyan Dropbox-mappa, amelyre senki sem gondol kétszer.

Ez a cikk erről a második kategóriáról szól — azokról a fájlokról, amelyeket érdemes titkosítani, nem pedig arról a kifejezésről, amelynek egyáltalán semmi keresnivalója egy alkalmazásban.

Mitől véd valójában a seed kifejezés szabálya?

Nem babonából mondja minden komoly szakember, hogy ne tárold digitálisan a seed kifejezést. Egy bármilyen szoftverbe begépelt kifejezés — legyen az bármilyen jó szándékú — olyan helyen létezik, ahol egy képernyőkép, a vágólap előzményei, egy szinkronizált jegyzet vagy egy feltört eszköz hozzáférhet. Az offline őrzött papír vagy fém ezt a teljes kockázati kategóriát kiiktatja. Ez a tanács itt sem változik, és ebben a bejegyzésben semmi sem szól ellene.

Amit viszont nem fed le, az minden más, ami egy kriptotulajdonos digitális irattárában megtalálható.

A fájlok, amelyekre valóban zár kell

Keystore-exportok (keystore.json, UTC--... fájlok). A szoftvertárcák keystore-fájlja már önmagában is titkosított, és saját jelszó védi. Pusztán a fájl elvesztése még nem adja át senkinek az érméidet. Azonosítja viszont a tárcát, és mindössze egyetlen jelszó választja el attól, hogy hasznára váljon annak, aki megszerzi — ezért érdemes távol tartani mindenkitől, akinek még a létezéséről sem kellene tudnia, nemhogy megpróbálja megnyitni.

Tőzsdei kétfaktoros biztonsági kódok. Minden 2FA-t támogató tőzsde ad egyszer használatos biztonsági kódokat arra az esetre, ha elveszítenéd a hitelesítő alkalmazást futtató eszközödet. Ezek a kódok, ha egy képernyőképen vagy egyszerű szöveges jegyzetben hevernek, közvetlen fiók-helyreállítási útvonalat jelentenek bárkinek, aki rájuk bukkan.

Hardvertárca-jegyzetek. Melyik eszköz mely érméket tárolja, sorozatszámok, valamint olyan PIN-emlékeztetők, amelyek nem magát a PIN-kódot tartalmazzák. Önmagukban nem jelentenek katasztrófát, de hasznos felderítési adatok egy célzott lopáshoz, különösen az ugyanazon az eszközön lévő egyéb információkkal kombinálva.

Tranzakciótörténeti exportok. Az adóbevallási időszak CSV- és PDF-fájlokat termel tárcacímekkel, összegekkel és dátumokkal. Nem jelentenek kulcsot semmihez, de tiszta képet adnak arról, mid van és nagyjából mennyit ér — nem olyasmi, amit érdemes a Letöltések mappában hagyni.

Miért rossz hely a felhő bármelyiknek is titkosítatlanul?

Az az ösztön, hogy ezekről a fájlokról az eszközön kívülre készíts biztonsági mentést, teljesen helyes. Az eszközök elvesznek, ellopják őket, vagy egyszerűen tönkremennek. A hiba az, ha változatlan formában töltöd fel őket. Egy Dropboxban vagy Google Drive-on tárolt keystore-fájlt vagy biztonsági kódokról készült képernyőképet a szolgáltató is el tud olvasni, ahogyan bárki más is, aki feltöri a szolgáltatót vagy átveszi az irányítást a tárolásra használt fiók felett — pontosan ugyanaz a biztonsági rés ez, amelyet a miért nincsenek biztonságban a fotóid a felhőben című cikkünk részletesebben is bemutat.

Ha a fájlt még azelőtt titkosítod az eszközön, hogy bárhová továbbküldenéd, bezárod ezt a rést anélkül, hogy lemondanál magáról a biztonsági mentésről. A felhőbeli másolat titkosított szöveggé válik: olvasásra értéktelen, de továbbra is ott van, ha az eredeti eszköz odaveszne.

Hol jön képbe a Vaultine?

A Vaultine minden egyes fájlt külön-külön, közvetlenül az eszközön titkosít AES-256-GCM algoritmussal, a kulcs pedig a saját mintádból vagy PIN-kódodból származik — soha nem a kriptós seed kifejezésedből, és soha nem olyasmiből, amit helyetted gépeltek be. Pontosan azoknak a fájltípusoknak a tárolására épült, amelyekről ez a bejegyzés szól: keystore-exportok, 2FA biztonsági kódok, hardvertárca-jegyzetek és tranzakciós kimutatások. Importáld őket, és a széfed saját hitelesítő adata nélkül olvashatatlanok lesznek, akár az eszközön maradnak, akár a saját titkosított Dropboxodon keresztül készítesz róluk biztonsági mentést.

Ugyanaz a széf fut iPhone-on, Macen, Androidon és Windowson, egy 12 szavas helyreállítási kifejezés pedig visszaállítja magát a széfet egy új eszközön, ha elveszítenéd a régit — a fájljaidat állítja vissza, nem a kriptódat. Az ingyenes csomag egy széfet és legfeljebb 10 fájlt biztosít; a Pro csomag korlátlan számú széfet, Decoy Vault és Duress Vault funkciókat, valamint titkosított Dropbox biztonsági mentést ad hozzá havi $1.99, évi $14.99 vagy az örökös licencért egyszeri $39.99 áron (Windowson $29.99).

Amit nem fog megtenni: soha nem kér el, nem tárol és nem továbbít seed kifejezést, és nem váltja ki a hardvertárca biztonsági chipjét sem. Más a feladata, és a kettő nem versenytársa egymásnak — lásd a hogyan működik valójában a Vaultine helyreállítási kifejezése című cikket a mögöttes mechanizmusról, valamint az 5 fájltípus, amit soha ne tarts titkosítatlanul című írásunkat ugyanennek az érvelésnek a tágabb változatáért.

Első lépések

Először válogasd szét, mid van valójában: a seed kifejezés maradjon papíron vagy fémen, offline, pont. Minden más — a keystore-fájlok, a biztonsági kódok, a tárcajegyzetek és az adóexportok — egyszerű szöveges mappa helyett titkosított széfbe kívánkozik. A Vaultine ingyenes csomagját kipróbálhatod a vaultine.app oldalon.