A telefonok titkosításáról gyakran úgy beszélnek, mintha egyetlen egyszerű tény lenne: a telefonod titkosítva van, tehát biztonságban vagy. Ez igaz is, meg nem is a teljes történet. A leggyakrabban előforduló telefonlopások — amikor felkapják a készüléket az asztalról, kikapják a kezedből, vagy görgetés közben emelik ki egy figyelmetlen pillanatban a zsebedből — teljesen megkerülik ezt a titkosítást, mert a telefon eleve nem volt zárolva.
A rész, ami valóban meg van oldva
Adjunk igazat annak, ami jár: a modern telefonok kiválóan, alapértelmezés szerint és külön kérés nélkül kezelik a nyugalmi állapotú titkosítást. Az iPhone-ok az eszköz Secure Enclave moduljához kötött, hardveresen támogatott titkosítást használnak; az Android pedig az Android 10 óta alapértelmezettként használja a fájlalapú titkosítást (File-Based Encryption). Amikor a telefon zárolva van, a tárolóchip kiforrasztása és közvetlen kiolvasása csak olvashatatlan adatot ad a támadónak, nem pedig fájllistát. Ez valódi, kiforrott védelem, és automatikusan be van kapcsolva; itt nincs szükség arra, hogy „ne felejtsd el bekapcsolni a FileVaultot”, mint a laptopoknál.
A rész, ami nincs megoldva: amikor a telefon már fel volt oldva
Íme a rés, amelyet a nyugalmi állapotú titkosítás nem fed le: a legtöbb telefonlopás nem egy érintetlenül heverő, zárolt telefont céloz meg. Hanem azt a telefont, amely éppen valakinek a kezében van, feloldva, használat közben, amikor kikapják. Egy kerékpáros felkapja a kávézó asztaláról görgetés közben. Egy zsebtolvaj kiemeli a zsebedből, miközben még mindenbe be van jelentkezve tíz perccel korábbról. Ezekben az esetekben a telefon saját titkosítása teljesen lényegtelen, mert a tolvaj nem próbál betörni a rendszerbe. Már eleve nyitva kapta meg.
Ami ilyenkor elérhető, az lényegében minden, amibe a telefon már be volt jelentkezve: az üzenetküldő alkalmazások, a fotókönyvtár, az e-mailek, bármely banki vagy fizetési alkalmazás, amelynek nincs saját külön zára, valamint minden olyan jelszó vagy kártyaszám, amelyet a böngésző elmentett és kérésre automatikusan kitölt. Ezek egyikéhez sem kellett feltörni a titkosítást. Semmire sem volt szükség, mert a feloldás már a lopás előtt megtörtént.
A zárolási képernyő szivárgása, amit a legtöbben nem kapcsolnak ki
Még egy valóban zárolt, ellopott telefon is többet árulhat el a vártnál egy gyakran figyelmen kívül hagyott beállítás miatt: ez az értesítési előnézet. A teljes üzenetszövegek és — ami még rosszabb — a kétfaktoros hitelesítési kódok alapértelmezés szerint gyakran közvetlenül a zárolási képernyőn jelennek meg, így bárki elolvashatja őket, aki a kezében tartja a telefont, anélkül, hogy feloldaná. A tolvajnak (vagy bárkinek, aki rövid időre hozzájut a készülékhez) nincs szüksége a jelkódodra ahhoz, hogy leolvasson egy éppen beérkezett egyszeri kódot, ha az sima szövegként ott virít a zárolási képernyőn. Ha kikapcsolod a tartalom előnézetét, hogy az értesítések a szöveg helyett csak annyit mutassanak: „Új üzenet”, bezárod ezt a konkrét és könnyen elnézhető biztonsági rést.
Az első óra lépései, sorrendben
Ha ellopják a telefonodat, a gyorsaság szinte minden másnál többet számít:
- Zárold vagy töröld távolról a Lokátor (Find My iPhone) vagy a Készülékkereső (Find My Device) segítségével egy másik eszközről, azonnal, mielőtt a tolvajnak ideje lenne kikapcsolni a helymeghatározást vagy alaphelyzetbe állítani a telefont.
- Függeszd fel a SIM-kártyát a mobilszolgáltatódnál, hogy ne fogadhasson hívásokat vagy olyan SMS-ellenőrző kódokat, amelyekkel más fiókokat vehetnének át.
- Először az e-mail-jelszavadat változtasd meg, egy másik eszközről. A legtöbb egyéb fiók helyreállítási módja az e-mail, így ha ezt véded le elsőként, korlátozod, milyen messzire gyűrűzhet tovább a lopás.
- Ellenőrizd és vond vissza az aktív munkameneteket a legfontosabb fiókjaidban (bankolás, elsődleges e-mail, jelszókezelő) egy böngészőből, mivel egy bejelentkezett telefon olyan aktív munkameneteket hagyhatott hátra, amelyeket önmagában a jelszóváltoztatás nem szakít meg.
- Nézd át, mi maradt automatikus kitöltésre készen a telefon böngészőjében; az elmentett kártyák és címek gyakran a legközvetlenebbül felhasználható adatok egy feloldva ellopott telefonon.
Hol segít valójában egy második zár
Pontosan erre a biztonsági résre épül egy saját, független PIN-kóddal működő széfalkalmazás: egyáltalán nem támaszkodik a telefon saját zárolási állapotára. Ha a telefont feloldva kapják ki a kezedből, az operációs rendszer képernyőzára már amúgy sem segítene, hiszen maga a lopás már megkerülte. A külön széfben lévő, saját PIN-kóddal védett fájlok azonban zárolva maradnak, függetlenül attól, hogy körülöttük a telefon nyitva volt-e, amikor elvitték.
Ennek a fenyegetésnek a súlyosabb változatára — amikor nem őrizetlenül kapják fel a telefont, hanem fizikailag kényszerítenek a feloldására — a Decoy Vault vagy a Duress Vault higgadtabb lehetőséget ad a visszautasításnál vagy a teljes megadásnál: egy olyan széfet, amelyet azért hoztál létre, hogy megmutathasd, vagy egy olyat, amely abban a pillanatban eltünteti a valódi adatokat, amikor kényszer alatt megnyitod.
Röviden összefoglalva
Az ellopott telefon saját titkosítása pontosan akkor erős, amikor számítanál rá: amíg a készülék zárolva van. A valós lopási helyzetek azonban teljesen átugorják ezt a védelmet, mert a telefont rendszerint már feloldva és használat közben veszik el, nem pedig zárolt állapotban törik fel. Ha kikapcsolod a zárolási képernyő előnézeteit, fejből tudod az első óra lépéseit, és egy második, független zár mögött tartod azokat a fájlokat, amelyek elvesztése valóban fájna, lefeded azt a részt is, amelyre a telefon saját biztonsági rendszerét soha nem tervezték. (Lásd a Mi történik az adataiddal, ha ellopják a laptopodat című cikkünket ugyanennek a résnek az asztali megfelelőjéről, ahol a technikai részletek eltérnek, de a tanulság ugyanaz.)
Adj hozzá egy második zárat, amely nem függ a telefonod képernyőjének állapotától. Az első 10 fájl ingyenes a vaultine.app oldalon.
