Nincs szükséged külső alkalmazásra ahhoz, hogy titkosíts egy mappát Macen; a macOS már évek óta tartalmazza az ehhez szükséges beépített eszközöket. Ami hiányzik belőle, az a kényelmes használat, valamint a válasz néhány olyan helyzetre, amelyet egy sima titkosított mappa nem tud lefedni. Íme a tényleges beépített módszer, és az a pont, ahol véget érnek a lehetőségei.

1. lehetőség: FileVault (a teljes lemez, nem egyetlen mappa)

A Rendszerbeállítások → Adatvédelem és biztonság alatt található FileVault XTS-AES-128 titkosítással védi a teljes indítólemezt. Erős, alaposan letesztelt funkció, amelyet az útmutató többi részétől függetlenül érdemes bekapcsolni; ez áll egy ellopott, kikapcsolt MacBook és egy olyan meghajtó között, amelyet a tolvaj egyszerűen kiolvashat (lásd a Mi történik az adataiddal, ha ellopják a laptopodat? című cikket arról, hogyan néz ki ez a biztonsági rés a gyakorlatban).

A bökkenő kifejezetten ennek az útmutatónak a szempontjából: a FileVault nem foglalkozik mappákkal. Vagy mindent titkosít, vagy semmit, egyetlen, a teljes indítólemezre kiterjedő műveletként, és valójában csak addig védi az adatokat, amíg a Mac ki van kapcsolva vagy még nem oldották fel. Miután normálisan bejelentkeztél, a FileVault által védett fájlok egyszerűen csak… fájlok. Teljesen olvashatók, mert a teljes lemez egyszerre fejtődött vissza abban a pillanatban, amikor bejelentkeztél.

2. lehetőség: titkosított lemezkép a Lemezkezelővel

Kifejezetten a mappaszintű titkosításhoz a macOS beépített Lemezkezelője (Disk Utility) külön szoftver nélkül is használható:

  1. Nyisd meg a Lemezkezelőt (Alkalmazások → Segédprogramok).
  2. A menüsorból válaszd a Fájl → Új lemezkép → Lemezkép mappából… lehetőséget.
  3. Válaszd ki a titkosítani kívánt mappát.
  4. A titkosítási legördülő menüben válaszd a 128 bites AES-titkosítás vagy a 256 bites AES-titkosítás lehetőséget (utóbbi létrehozása lassabb, de ellenállóbb a nyers erővel végzett támadásokkal szemben).
  5. Amikor a rendszer kéri, adj meg egy jelszót, és mentsd el az elkészült .dmg fájlt.
  6. Az eredeti, titkosítatlan mappa továbbra is külön megmarad; miután meggyőződtél róla, hogy a titkosított lemezkép megnyílik és mindent tartalmaz, helyezd az eredetit a Kukába, majd ürítsd ki a Kukát, hogy ne maradjon titkosítatlan másolat közvetlenül a titkosított mellett.

Az eredmény egy valódi titkosított tároló: kattints rá duplán, add meg a jelszót, és meghajtóként csatolódik fel; a jelszó nélkül a tartalma olvashatatlan titkosított szöveg, vagyis pontosan ugyanaz a védelmi kategória, amelyet Az AES-256 egyszerűen elmagyarázva című cikkünkben is bemutattunk. Ez valódi titkosítás, nem pedig rejtett mappa vagy lakat ikonnal ellátott mappa.

Hol érnek véget a beépített módszer lehetőségei?

A Lemezkezelős módszer működik, de van néhány kellemetlen korlátja, amelyről érdemes tudnod, mielőtt rábíznád magad:

  • Nincs mobilos elérés. Egy .dmg fájl nem nyílik meg iPhone-on vagy Android-készüléken. Ha a fájloknak az adott Mactől távol is elérhetőnek kell lenniük, ez a módszer nem segít.
  • A jelszón túl nincs helyreállítás. Ha elfelejted a lemezkép jelszavát, nincs helyreállítási kifejezés és nincs mentési mechanizmus — csak ugyanaz a jelszóbekérő ablak a végtelenségig.
  • A kézi takarítás kockázata. A fenti 6. lépés nagyon is számít: könnyű úgy titkosítani egy másolatot, hogy közben elfelejted biztonságosan törölni az eredetit, így a titkosítatlan változat ott marad közvetlenül a titkosított mellett.
  • Nincsenek helyzetfüggő védelmi funkciók. Nincs a csaliszéfnek megfelelő megoldás arra a pillanatra, amikor inkább mutatnál valami ártalmatlant, mintsem teljesen megtagadd a feloldást.
  • Lemezképenként egyetlen belépési pont. Ha különböző fájlkategóriákhoz (például pénzügyi dokumentumokhoz és beszkennelt igazolványokhoz) külön titkosított lemezképeket szeretnél fenntartani, az több .dmg fájl és jelszó kézi zsonglőrködését jelenti.

Mindez nem teszi rosszá a beépített módszert; egyszeri, kizárólag Macre korlátozódó igény esetén valóban szilárd megoldás. Egyszerűen csak nem skálázódik jól ezen túl.

Mikor éri meg inkább egy célzott széfalkalmazás?

Egy olyan célzottan erre épített széfalkalmazás, mint a Vaultine, ugyanabba a kategóriába tartozó titkosítást (eszközön generált AES-256-ot) használ, de egy egyszeri exportálás helyett folyamatos használatra tervezett rendszerbe csomagolja: rendes feloldóképernyőt ad a Mac-bejelentkezéstől független saját PIN-kóddal, beépített megjelenítőt biztosít, hogy a fájlokat ne kelljen kicsomagolni az ellenőrzésükhöz, ugyanazt a széfet elérhetővé teszi iPhone-on, Androidon és Windowson is, valamint Decoy Vault és Duress Vault funkciókat nyújt azokra a helyzetekre, amikor már maga a feloldásra irányuló kérés jelenti a kockázatot.

A kompromisszum egyértelmű: a Lemezkezelő ingyenes és már ott van a Maceden; egy célzott széfalkalmazás külön kiadást jelent. Egyetlen érzékeny mappához, amelyet egyszer nyitsz meg, majd el is felejtesz, a Lemezkezelő teljesen megfelel. Azokhoz a fájlokhoz viszont, amelyeket rendszeresen rendszerezel és megnyitsz, több eszközről is el szeretnél érni, vagy a „tudd a jelszót” elvnél komolyabb védelemmel szeretnél óvni, egy célzott széf megszolgálja az árát. (Lásd A legjobb titkosított széf Macre 2026-ban című cikkünket arról, hogyan teljesítenek ezen a téren a különböző célzott megoldások, köztük a Vaultine.)

A rövid összefoglaló

A FileVaultot mindenképpen kapcsold be; ingyenes, beépített, és kikapcsolt állapotban a teljes lemezt védi. Ha egy konkrét mappát bejelentkezett állapotban is zárolva szeretnél tudni, a Lemezkezelő titkosított lemezképe valódi, ingyenes lehetőség, amely ugyanazt az AES-titkosítást használja, mint egy fizetős alkalmazás. Ahol véget érnek a lehetőségei, az a kényelem és az eszközök közötti elérés — pontosan ezt az űrt tölti be egy célzott széfalkalmazás: nem erősebb zárat ad, hanem jobban felépítettet.

Próbáld ki a célzott változatot 10 fájlig ingyen a vaultine.app oldalon.