Mi változik valójában a határon

Az átkutatás mindenképp átkutatás marad, függetlenül attól, mi van a telefonon — a Vaultine nem változtat azon, hogy felszólítanak-e a feloldására. Azon változtat, hogy mi válik láthatóvá, miután feloldottad.

A Decoy Vault egy második kóddal nyílik meg, és egy általad előre összeállított fájlkészletet mutat, így a feloldás hétköznapi tartalmat eredményez a teljes üresség helyett. A Duress Vault egy különálló, harmadik kód: üresen nyílik meg, miközben törli a valódi széfjeidet, azokra a helyzetekre, amikor a tartalom semmiképpen sem kerülhet szem elé. Ráadásul utána sem marad feltűnő üres vázként: ez a széf válik a fő széfeddé, mintha soha semmi más nem lett volna az eszközön. Mindkettőt még indulás előtt állítod be, nem az ellenőrzőpontnál kell rögtönöznöd.

Egy másolat, amely nem csak a telefonon létezik

Egy elveszett vagy elkobzott telefon útközben nagyon is valós eshetőség, maga a széf pedig alapértelmezés szerint azon az egyetlen eszközön él. Ha bekapcsolod a saját Dropboxodba irányuló titkosított biztonsági mentést — amely még az eszköz elhagyása előtt titkosítódik, így a kulcsod nélkül a Dropbox és bárki más számára olvashatatlan —, a fájljaidból máshol is létezik egy másolat, nem csak azon a telefonon, amelyik esetleg nem tér haza veled.

A 12 szavas helyreállítási kifejezés a másik hibalehetőséget védi ki: ha félúton elfelejted a kódodat, az nem jelenti azt, hogy a széf végleg odaveszett.

Egyetlen széf, bárhol is viszed magaddal a fájlokat

A beszkennelt útlevelek és úti okmányok általában ott kötnek ki, ahol éppen lefotóztad őket — néha a telefonon, néha az útra bepakolt laptopon. A Vaultine fut Windowson, macOS-en, iOS-en és Androidon, így mindkét esetben ugyanarról a széfről van szó, nem külön eszközökről, amelyeket neked kell szinkronban tartanod.